Lisztes Gyulán járt, meglepődött és üzent
A karácsonyi ünnepek előtt a Grosics Katolikus Labdarúgó Akadémián járt Lisztes Krisztián, akit egykori ferencvárosi játékostársa, az akadémiai jelenlegi sportigazgatója, Adem Kapic invitált Gyulára. A 35 esztendős 49-szeres magyar válogatott Lisztes a Fradi saját nevelésű labdarúgójaként két bajnoki címet (1995, 1996) és két kupasikert (1994, 1995) ünnepelhetett anyaegyesülete mezében, majd tíz évet a Bundesligában szerepelt - Vfb Stuttgart, Werder Bremen, Borussia Mönchengladbach - , s 206 bajnokin 20 gólt szerzett, a Bremennel német bajnokságot és Német Kupát nyert (2004), utóbbi trófeát egyébiránt a VfB Stutgarttal is elérte (1997).
A technikás középpályás sajnálatos sérülései dacára szép karriert futott be, ám nem csupán ezért, hanem emberi értékei miatt is méltán lehet a fiatalok példaképe. Lisztes Krisztián megkeresésünkre örömmel beszélt a Grosics Akadémián
tett látogatásáról és ottani élményeiről.
- Mi volt az első reakciód, amikor beléptél az akadémiai kapuján? - kezdtük faggatni a Fradi népszerű játékosát.
- Udvariasság nélkül mondhatom, nagyon kellemes meglepetés ért - kezdte Lisztes. - Gondozott, jó talajú pályákon edzhetnek a fiatalok, kiváló minőségű a műfű is, ami Magyarországon a téli időszakban mindig fontos a képzés miatt. Nem mellékesen, a fedett műfüves pályán a cudar időben is simán lehet technikai tréningeket tartani. Igazán tetszett a klubépület is, hiszen azon kívül, hogy korszerűek az öltözők és a kiszolgáló helyiségek, a hagyományápolásra szintén ügyelnek. A névadó Grosics Gyula bácsitól kezdve, az Aranycsapat többi tagján át a későbbi magyar klasszis labdarúgókig sok fotó emlékezteti a gyerekeket az egykori sikerekre, ami egyben üzenet is, hogy mindenkinek adott az esély a kiugrásra.
- Mennyire érezted otthonosnak az akadémiát?
- Abszolút mértékben, hiszen a pihenés mellett lehetőség nyílik a kikapcsolódásra is, azaz, ahogy rövid ottlétem alatt tapasztaltam, nagyszerű közösségi élet zajlik Gyulán. Ahogy hallottam, a gyerekek koedukált iskolákba járnak, ami szintén örvendetes, mivel így nem válik belterjessé a közösség, nem unják meg egymást. Ráadásul a foci mellett nyelveket tanulhatnak, szakmát szerezhetnek, leérettségizhetnek, ami szó szerint létkérdés, ugyanis nem mindenkiből lesz profi futballista, elvégre sajnos elég egy sérülés, ami kettétörheti a pályafutást. Például ezért is üdvös az akadémia filozófiája, mert nem csak futballistát, hanem jó embert akarnak nevelni a srácokból.
- Találkoztál az edzőkkel is Gyulán?
- Csak Horváth Petivel, akivel örömmel üdvözöltük egymást, a többiekkel sajnos nem sikerült összefutnom, de ami késik, nem múlik, hiszen amennyiben Adem Kapic barátom meghív, s ha akad néhány szabadnapom, újra örömmel ellátogatok Gyulára. Azt persze így is tudom, hogy felkészült szakmai stáb edzi a csapatokat, s bár jelezték nekem, miszerint az akadémián is szükséges fejleszteni, néhány dolgot kijavítani, összességében ideális körülmények közt futballozhatnak a fiatalok.
- Egy valóban sikeres karrierrel a hátad mögött mit üzensz a tehetségeknek?
- Elsősorban azt, hogy a tehetség állapot, amivel élni kell és nem visszaélni. E mellett legyenek alázatosak a futball iránt, tegyenek meg mindent a családjukért, a csapatukért. Az egyéni sikerek ugyanis mindig a közösségen keresztül, a társak segítségével érhetők el a futballban.
Bánki József